Az a nagy hír, hogy tegnapelőtt voltam rajzpályázaton. Izgultam azon, hogy erős ellenfeleim lesznek, és lerajzolhatatlan mese. S mikor elkezdték a mesét, annyira, de annyira megijedtem, hogy csak na. Ne higyjétek, hogy kellemes dologról szólt a mese! Ugye van a vaddisznó, a farkas és az oroszlán. Állítólag legyőzhetetlenek, de a végén csúnyán elbánnak velük, úgy, hogy otthagyják a fogukat. Kelletlenül kezdtem hozzá a rajzoláshoz, de a versenyszellem is bennem volt. Izgultam, hogy nem lesz elég az időm. Teljesen másképp gondoltam a zsűrizést. Úgy, hogy odavisszük a rajzunkat, és elmondják, hogy mi tetszik benne és mi nem. Ehhez képest, ahogy kész lettünk elhagytuk a könyvtárt, csak egy üdítőt kaptunk. Mindnyájan nagyon izgultunk, hogy kié lesz a legjobb rajz. Másnap Dalma Néni titokzatosan kihívott az osztály elé és azt mondta, hogy “most az iskolai rajzpályázat nyertesét látjátok előttetek állni”.
Hát így történt, hogy én lettem az, aki elmehet a kerületi versenyre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: