Az időgép

A nünnék elhatározták, hogy készítenek egy időgépet. Összeállították, de még mielőtt az utolsó csavart berakták volna, lepihentek. Hami, a legfalánkabb nünne, pitét készített és véletlenül bele rakta a csavart. Ahogy kivette, az megpöccintette a kutyulógombot, és az időgép kutyuló módra váltott. Amikor a lepihenés után beindították az időgépet, elfelejtették, hogy még egy csavar hiányzik.

Az időgép rögtön elrepítette őket az ókorba a piramisokhoz. Ott rögtön szembe találkoztak az otthoni díszvirággal. Csodálkoztak is, hogy ez meg hogy került ide? Ahogy mentek mendegéltek tovább, szembe találkoztak egy óriás nünnével, akinek egy csont volt a fején. Mivel megijedtek tőle, így előre toltak egy nünnét, aki félve megszólította:

– Őőőő, háááát, izéééé… Mi a neved?

– Csuncsi, és neked?

– Hát, nekem nincs nevem.

Ezek után ott hagyták és tovább indultak. Megláttak egy piramison lévő szobor nünnét. Felmentek a piramisra és megnyomtak egy gombot a szobor nünnén. Hirtelen egy alagút tárult a szemük elé. Végig mentek az alagúton, közben láttak csontvázakat, kutatóruhákat, kesztyűket, és a végén egy poros szerkezetnél kötöttek ki. A poros szerkezet poros gombját megnyomták, és azonnal otthon teremtek a dísznövénnyel együtt. Végül felsóhajtottak:

– Ez jó kis kaland volt! Bár azt jó lenne tudni, hogy ki nyomta meg a kutyuló gombot.