– Utálom a bábokat! Olyan gyerekesek.
A többiek viszont szerettek volna menni. Kiráncigálták az ajtón Morcoskát. Az út közepén meglátták a villogó táblákat, amire az volt írva, hogy “Élő bábműsor!” Szaladtak a színházba. Kopogtattak. Egy furcsa, ám igen jóindulatú bácsi nyitott ajtót. Az egyik nünne bemutatkozott és reszketően mondta.
– Jónapot kívánok! Valkó Dézi vagyok, éééés a bbbbácsi?
– Pulacsek vagyok.
– He-hehe. Akkor mi most be is megyünk.
Pulacsek az órájára nézett.
– Ó, elkésem az úszásóráról!
Azzal kirohant.
Nünnék sokáig keresték a termet, egyszer el is tévedtek, de végül célhoz értek. Fölmentek a színpadra. Gyönyörű műsort adtak elő. A bábműsor végére már Morcoska szíve is meglágyult. Így szokott rá ő is a bábműsorokra.
Pulacsek is visszajött és hosszas beszélgetés után őt is megszerették. Nem is ment el azután úszásórára, ha a nünnék jöttek bábozni.
