A pincei nünnék begyűjteni készültek a friss dinnyét. A nyári nünük, akik a leveleken laktak, és sütkéreztek nap mint nap, ők is éppen lejöttek a fáról, és találkoztak a többiekkel az utcán. Megbeszélték, hogy melyik boltba menjenek. Nagy tűnődés után eldöntötték, hogy a sarki kis vegyes-gyümölcsösbe mennek. Oda is értek, majd azt mondták az eladónak:
– Egy dinnyét kérünk, banánért.
– Kaptok, de két fürt banánért.
Elvonultak a nünnék tanácskozni.
– Na, akkor most mi legyen? Adjunk két fürt banánt, vagy ne?
– Megéri az nekünk, tök jó!
Visszamentek a boltba, és oda adták a két fürt banánt. Mivel csak öten tudták vinni a dinnyét, és így nem láttak, ezért a vezér mondta, hogy merre menjenek. Nagy nehezen feljutottak a fára. Az öt nünne kendőt vett magához, és megtörölte a homlokát.
– Huhh, végre ideértünk – mondta a vezér, közben ő nem is vitt semmit.
Mire haza értek, a pincei nünnék is felköltöztek a fára. Otthon megették az óriási dinnyét, és úgy jól laktak, hogy utána egész nap nem ettek semmit.
